A hajdina őshazája Ázsia középső, mérsékelt égövi részén található, Közép-Európába a középkorban a hódító mongol és török néptörzsek közvetítésével jutott el. Termesztése Európában a XVII. században Németországban volt a legelterjedtebb, de később a burgonya és a búza térhódításával egy időben jelentősen csökkent. 

A hajdina magja értékes makro-, és mikroelem összetevőket tartalmaz, ezért kiváló élettani hatása van.
Igen magas a kalcium- a magnézium- és a kálium tartalma, viszont kifejezetten alacsony a nátrium- tartalma. 
Vitamintartalmát tekintve a hajdina roppant fontos vitaminforrás, mivel a B-vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Ezen tápanyagokon kívül kedvező élettani hatással rendelkező biológiai anyagokat is tartalmaz.  Az előzőekben felsorolt előnyös tulajdonságai teszik alkalmassá a hajdinát a különböző diétákban való alkalmazásra . Jól használható a gluténmentes diétában, túlsúly, magas vérnyomás, cukorbetegség diétájában is, és a magas rosttartalma miatt a manapság népbetegségnek számító székrekedés hatékony kezelésére is. 

A hajdina a régebbi korokban az étkezések szerves részéhez tartozott. Leggyakrabban kását főztek belőle, és a legtöbben napjainkban is csak ebben a formában ismerik, pedig a hántolt hajdinaszemek köretként és levesbetétként is kiválóan használhatók.

A Batha-portán a hajdina ezen kedvező tulajdonságait a szintén sokoldalúan alkalmazható tökmagolaj előnyeivel párosítottuk.
Az illatos, frissen sajtolt tökmagolajban ázó hajdinaszemekből az olajos közegben kiázó kedvező hatások felerősíthetik, kiegészíthetik a tökmagolaj fogyasztásának előnyeit!